Cotton Candy Club 13/1

Cotton Candy Club – Közösség elvont különcöknek

1. rész: A legenda visszatér

A középiskolai klubok többé-kevésbé nyitottak az új tagok számára. Nehéz a mai világban elhelyezkedni, beilleszkedni egy új világba, ugyanis nem csak a Föld, hanem minden egyes lény egy csodálatos egyéni világ, ezért különbözünk mi emberek is egymástól. A gond akkor kezdődik ha valaki már túlzottan átlagon felül más, a „csordaszellem” kidobja a furcsát a közösségből, talán azért mert fél tőle, vagy az irigység hajtja, hogy az a más jobb nála. Az egyik gimnázium különcei új ötlettel álltak elő, ők is közösséget alapítanak, ahová csak a mások jöhetnek, és nem törődnek a „csordaszellem” véleményével. A különcök és az átlagosok közti ellentét napjainkban egyre inkább nő. Képes lesz-e valaki visszaállítani a rendet a két világ között. Erről szól történetünk, vágjunk is a közepébe.
Május. Közeleg a nyár. Ezen a kellemes, napfényes reggelen a diákok csoportokba verődve mentek iskolába. Vihorászó barátnők, sportos fiúcsapatok, mangafanok nyomultak a hatalmas épület felé, amíg a szem ellát. A vidám hangulat eszükbe sem jutatta, hogy valakinek nem jutott abból az örömből, hogy ilyen korán elmondhatja az érzéseit másoknak. Az iskola egyik éltanulója magányosan haladt a járda szélén. Senki nem méltatta szóra, még csak nem is köszöntek neki. Ritkán szólnak hozzá, akkor is a tanárok szólítják fel, hogy mondja el a helyes választ. Kasugano Rennek hívják. Középmagas, karcsú leányzó. Hosszú, sötétbarna haját copfba kötötte egy pöttyös masnival. Kiemelkedő képességeit édesanyjától örökölte, aki a japán orvostudomány egy kiemelkedő személyisége. Lányát a tudomány tiszteletére, kötelességtudatra, és az önzetlen segítőkészségre nevelte. Osztálytársai mindezt sajna másképp értelmezik, elutasítanak mindennemű segítséget Rentől, és jól el is küldik. Ren nem mutatja ki érzéseit, nincs is kinek. A napi irodalom órára készült előadását gyakorolta gondolatban. Egyszer csak feleszmélt, hogy már az üvegajtós bejáratnál áll. Egy csoport izgatott lány tolta félre őt az útjából.
-Megérkezett az új srác 4-3-s osztályba!!!
-Állítólag nagyon helyes! Az iskolatitkár mondta!
-Látnom kell! Látnom kell!!!
Ren meglepődött, hogy pont az ő osztálya került szóba, de azon még inkább, hogy új tanuló érkezett. Miután betette a szandálját a szekrényébe, kevésbé a kíváncsiságtól hajtva belépett a 4-3-s terembe. A padok előtt egy gyűrű alakult ki a jövevény körül, éppen kifaggatták információgyűjtés céljából. Ren befurakodott a tömegbe, hogy ő is lásson, ám ekkor olyan dolog történt, ami még soha életében. Tekintete találkozott az új fiúéval, akinek nagy, kék szemei azonnal megbabonázták. A srác fekete sportnadrágot, fehér inget viselt, amire rálógott rendkívül hosszú, sötét fekete haja. Arca vidámságot és kedvességet sugárzott. Ren úgy érezte álmodik, nem teljesen fogta fel mi történik körülötte, a tolongást már egyáltalán nem is érezte, csak valami különös melegséget a szíve tájékán. Az álom azonban félbeszakadt, mert egy olyan lány szólalt meg, akit Kasugano kisasszony sajnos túl jól ismert. Osztálytársnője mindenkit félretolt a transfer student mellől, és mint aki előjogokkal rendelkezik felszólalt.
-Hagyjátok már békén Segawa-sant!
Segawa-san: Ugyan erre semmi szükség..öhm… ^^
-Mai. ^^ Kérlek hívj így!
Segawa-san: Rendben. Egyébként annak örülnék, ha valaki most körbevezetne az iskolában. Kíváncsi lennék például a sportpályára. ^^
Mai vette a lapot látva Segawa kezében a lacrosse ütőt, de ekkor észrevette a társai között Rent.
Mai: Nahát…nahát! Kit látnak szemeim?! Miss tökély is itt van. Ne haragudj, de ő legkevésbé sem kíváncsi rád, Okoska. *a többiek nevetnek*
Ren: . . .
Mai: Ez vagy te. El ne felejsd ellenőrizni a matematika házidat, még a végén hiba lesz benne és összedől a világ, nem de bár?! *vihog*
Ren: . . .
Segawanak nem tetszett ez modor. Egy szó nélkül hallgatta végig a gúnyolódást, nem akart résztvenni ebben a „merényletben”. Mai álszent mosollyal felé fordult.
-Bemutathatom én az iskolát? Vagy kit szeretnél vezetőnek? Mondjad!
Segawa ekkor Renre mutatott, aki teljesen megzavarodott. Egyrészt még a düh és a fájdalom kavargott benne, ugyanakkor ellentétes érzést keltett benne egy új osztálytársa azzal, hogy őt választotta ki 20 ember közül. Mai arcára megdöbbenés és undor ült:
-Dehát…én…miért pont ő? Én…
-Köszönöm, de magam is el tudom dönteni.
Válaszolta ezúttal hidegen Segawa, majd elindult kifelé a teremből. Mai ijedten félreállt. A többiek is így tettek látván a hirtelen kedélyváltozást. Segawa megállt Ren elött, aki zavartan bámult a semmibe.
Segawa: Engedelmével kisasszony… ^^
Azzal kézen fogta a lányt és kivezette a teremből a többiek ámulatára. Kint a folyosón találkoztak a matektanárral, aki egybe az osztályfőnökük is volt. A szemüveges, tüsihajú, bajszos nyúlánk fickó örömmel fogadta az ötletet, hogy az újoncoknak a helyiek mutatják be az intézményt és környékét.
Sensei: Milyen kedves öntől, Kasugano-san.
Ren: Segawa-san engem választott. Szívesen körbevezetem, Sensei.
Segawa: Remélem nem gond, csak hajt a kíváncsiság.
Sensei: Ugyan, ma gyakorló órát tartok. Ön úgy hallottam jó matematikából, Kasugano-sant pedig ismerem. *megsimogatja Ren buksiját* Nos, akkor jó nézelődést!
Mondta, majd becsukta maga után a terem ajtaját. Odabent abbamaradt Mai felháborodott károgása, a nevetgélés, és a manga bazár különböző radikális formái.
Kasugano és Segawa kettesben sétálgattak a folyosón. A második emeleti ablakokból rá lehetett látni egy sportpályára, egy parkra, és egy raktárépületre. Ren nem mert megszólalni, ideges volt, mert még életében nem sétált fiúval, pláne nem kettesben. Segawa úgy gondolta, oldja a feszültséget, és bemutatkozik.
-Segawa Shironak hívnak. És téged? ^^
-Kasugano Ren.
-Ren-chan?
-Oh…így még senki sem szólított.
-Akkor én leszek az első. ^^
-Miért pont engem választottál?
-Első látásra aranyosnak tüntél. *Ren ismét melegségett érzett.* Ugyanakkor magányosnak. Mintha mindenki ellened lenne. Nem értem miért?
-Sajnos…sajnos én sem értem, Shiro…kun…
-Shiro-kun! Engedelmével kisasszony. ^^
-Hai. ^^ Mindjárt ott vagyunk a tornateremnél. Egy emelet.
Egy tágas, napfényes lépcsőházban mentek lefelé. Az első emeleten rendhagyó módon bal felöl is volt egy folyosó. A tornaterem hozzáépült az iskolához, és az első emeletére termeket építettek. Ezeket egyelőre nem használták fel hivatalosan. Az iskola vezetőségétől lehetett őket kibérelni. Shiro megállt egy pillanatra, mert meglepődött a bal oldali folyosó kinézetétől. Az ablakokra redőnyöket raktak, így sötétben állt. A különös kinézetet tovább fokozta, hogy 5 méter múlva a folyosó elkanyarodott a sötétségbe. Fura érzése támadt, mintha ez a rejtélyes hely hívogatná.
Shiro: Mi ez???
Ren izgatottan belekapaszkodott a karjába, és a földszintre vezető lépcsőkhöz vezette.
Ren: Semmi. Gyere! Már csak 30 lépcső.
Shiro engedelmesen követte, de gyötörte a kíváncsiság, mi lehet azon misztikus folyosón. Mi volt ez a különös érzés ezzel kapcsolatban.
A tornaterem felszerelésben gazdag volt. A tornatanárnő elmondta, hogy az iskolának lacrosse csapata is van, és éppen különórán edzenek a pályán. Shiro ezt örömkitöréssel fogadta, Ren nem különben. Igazából ő inkább a tollaslabdát kedvelte, de bármilyen sportot szívesen megnézett.
Shiro: Ren-chan? Szereted a lacrosse-t?
Ren: Igen. ^^
Shiro: Jelentkezni fogok a csapatba. *lóbálja az ütőjét* Remélem eljössz megnézni a meccseimet!
Ren: Boldogan. ^^
Shiro: Csak akkor játszom jól, ha tudom hogyha…hogyha a szeretteim szurkolnak nekem…
Ren: Valami baj van?
Shiro: Semmi, csak egy emlék. Nah, menjünk a pályára.
Ren: Rendben.
Most látta először szomorúnak Shirot, de nem tudta mit tegyen. A füves sportpályán még nem száradt fel a reggeli harmat. Az apró harmatcseppek, mint ezernyi gyöngyszem, csillogtak a nap fényében. Senkinek nem volt ideje gyönyörködi bennük. Az lacrosse csapat tagjai megállás nélkül rohangáltak. Látszólag egy lacrosse edzés volt, de ebben a kavalkádban csak az edző tudott eligazodni. Ketten passzolgattak, páran a támadócseleket gyakorolták, egy magányos játékos pedig a kaput bombázta a koronggal. Shiro most érezte igazából jól magát. Olyan „otthon édes otthon” érzése támadt. Ren elmodta a fontosabb tudnivalókat a sportolással kapcsolatban, majd csendben várta Shiro reakcióját. A fiú végigpásztázta a pályát, köszönt az edzőnek, megmutatta az ütőjét, majd visszasétált a lányhoz. Ren nem bírta ki tovább pirulás nélkül, mert Shiro egyfolytában rámosolygott, ahányszor ránézett.
Shiro: Köszi, hogy elhoztál ide. Meg szeretnék még nézni valamit, de egyedül. ^^
Ren elszomorodott.
Ren: Unalmas a társaságom?
Shiro: Nem erről van szó, csak várj meg itt. 10 perc múlva itt leszek!
Ren: Megígéred?
Shiro: Becsszó! 10 perc! See ya!
Azzal elszaladt. Ren bánatosan leült a fák mellé egy padra, és nagy sóhajjal nyugtázta, hogy a fiúkkal kapcsolatban pár dolog még mindig nem világos. A rejtélyes első emeleti folyosó Shirot még a lacrossenál is jobban izgatta. Természetesen odaigyekezett. Márcsak 20 perc volt hátra az első óra végéig. A folyosó semmit nem változott. Shiro nagy levegőt vett, és megindult a homályba. Az a furcsa érzés újra feltámadt benne. Fél percen belül már azt se tudta merre jár. A falon tapogatózva próbált közlekedni. Egyszer csak elfogyott a fal, kanyar következett. Ekkor hangokra lett figyelmes. Óvatosan kinézett, két alakot látott meg, már amennyire lehetett. A redőnyökön néhol beszűrődő fény nem volt elegendő. A beszélgetést viszont értette. A hangokból ítélve két fiú lehetett.
-Kérlek, csak egy puszit! Nyaaah! *_*
-Nem gondolod, hogy ez már túlzás, Shingo-chan. Az arcom érzékeny. Még a végén tönkreteszed a bőröm.
-Jajj, már! Ne légy ennyire önző. Csodákozol hogy nincs barátnőd. *átölel* *hozzábújik*
-Egy lány se annyira szép, mint én.
-Te aztán szerény vagy, Hikaru. ^^
-Te meg olyan…tündéri. *sóhaj*
-Hihihi!!! ^^ Valamit érzek a levegőben…
Shiro nem hallgatta tovább. Sokkolta, hogy két srácot hallott így beszélgetni. Már nem kíváncsiskodni akart, hanem visszajutni Renhez. Kicsit rosszul érezte magát, hogy magára hagyta. Amint hátat fordított, rémületében felkiáltott. Akiket kihallgatott, már ott álltak mögötte. Hősünk egy pillanatra habozott, majd bátran köszönt.
-Sziasztok! Hogy vagytok?
A fiúk nem válaszoltak. Egyikük, a magasabbik fehér kabátot viselt, aminek a gallérja szőrméből állt. A legszembetűnőbb benne az volt, hogy a homlokából ezüst szarv meredt elő. Dühösen méregette őt aranyszínű szemeivel. Az alacsonyabb sokkal feminímebben nézett ki. Vállnélküli bőrből készült topja egy övvel volt átkötve, nadrágja szintén bőrből készült, és egy vigyorgó szmájlikat varrtak rá. Ő nem látszott mérgesnek, arcán kaján vigyor ült.
-Ejnye-bejnye! Bejöttél a területünkre! Most aztán mi lesz?! ^^
Shiro: Elnézést. Új vagyok itt. Kíváncsi voltam, mit találok az iskola ezen részén. ^^
-Értem már. Ebben az esetben bemutathatjuk, kik vagyunk.
-Shingo! Mire készülsz?
Szólt közbe a magasabbik fiú. Shiro most már tudta, hogy ő Hikaru, a lányos, mosolyós pedig Shingo.
Shingo: Nyugi, Hikaru. Ő egy kívülálló, még nem tartozik se közéjük, se közénk.
Hikaru: Nem hiszem, hogy jó ötlet bevinni egy idegent a klubhelyiségbe. Azt se tudjuk kicsoda!
Shingo: Én vállalom a felelősséget, Darling! Nyaaaah! Hikaru-chaaamaaaa!!! *átkarolja Shirot, aki frászt kap.*
Hikaru gondolkodott, de aztán beadta a derekát Shingo cicaszemeinek.
-Nem bánom…de *Shirohoz fordul* meg kell kérnem téged, hogy senkinek ne mond el, mit láttál.
Shiro: Megígérem, hogy nem mondom el senkinek. ^^
Shingo: Hát nem aranyos! ^^ *bújik* Mi a neved?
Shiro: Segawa Shiro.
Shingo: Hibiki Shingo! Nya!!!
Hikaru: Szólíts Hikarunak. *igazított egyet a frizuráján* Shingo! Ahogy mondtam, én lemegyek levegőzni. Nemsokára jövök.
Shingo: Oszakini!!!
Hikaru: Dzsá ná!
Az egyszarvú srác egy pillanat alatt eltűnt a sötétben. Shiro magára maradt a vidám sráccal, aki már kétszer hozzábújt, de leginkább azért aggódott, hogy miféle csoportokról esett szó az imént. Sokáig nem időzhetett itt, mert Ren várta a tornapályán.
Shingo: Kövess! ^^
Nagy nehezen eljutott vezetőjével egy gótikus stílusú ajtóhoz. Shingo megint nevetgélt egy sort, majd lenyomta a díszes rézkilincset. Shiro előtt feltárolt egy különös új világ. Belépve a helyiségbe úgy érezte magát, mintegy szürreális kép szereplője. A földön makettekből egy kisebb városka terült el, mellette erdőség kastéllyal, egy havas hegy, és egy tó is. Kész mesevilág. Jobbra a bejárattól egy fából épített stand állt, aminek a pultja roskadozott az édességektől. A plafonról színes zászlók, papír sárkányok lógtak szerteszét. Ahogy Shingo beljebb invitálta, úgy lett egyre világosabb, egyre tágasabb a terem. Középen egy kör alakú puha ülőgarnitúra hevert, ami egy kis asztalkát ölelt körbe. Az asztalon üres poharak, sörös dobozok, cukorkapapírok hevertek. Mindenfelé vattacukor emberkét mintázó plakátok és plüssfigurák. A nagy csodálkozásból Shingo ragadta ki.
-Isten hozott a Vattacukor klubban! A külöleges egyéniségek tárháza! Hihi!!!
Shiro csak ennyit tudott hozzáfűzni.
-Tök jó!!!
Rögtön észrevett még három embert. Egy magas lányt, aki egy mágikus tükörben éppen őket látta. A másik kettő személy a szoba hátsó részéből kialakított játékteremszerűségben hallhatóan ádáz csatát vívott. A tükrös lány kijött eléjük, de csak Shingot üdvözölte, Shirot észre sem vette.
Shingo: Sziómió Chiekóóó!!! ^^
Chieko: Magical Fairy Fanny! *durcás*
Shingo: Jó! ^^ Te vagy a legkirályabb magical girlünk.
Chieko: Tényleg?! *_*
Shiro megint értetlenül nézett. A lány furán nézett ki. Giccses blúzt és szoknyát hordott, amiken egy rakás nyaklánc, és egyéb csillogó izébizé függött, kezében varázsbot csillaggal a végén. Mindezt tetőzte duplacopfos szőke frizurájával. A belekötött szalagok majdnem a padlót súrolták.
Shingo: Bemutatom Shirot. Üdvözöld.
Shiro: Szia!!!
Chieko először csendesen farkasszemet nézett az ifjú jövevénnyel, aztán mintegy az őrült elkezdett rohangálni körbe-körbe a szobában.
-Idegen a klubban! Idegen a klubban! Csináljatok valamit!!! Kyaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!
Shingo a fejét fogta, Shiro „no comment” érzést sugárzó arcáról le lehetett olvasni a helyzetet. Shingo odaszólt a szoba hátsó felében, a playstation 2-vel játszó lánynak. Éppen kárörvendett játékostársán, egy pincérruhás, szőke hajú srácon.
Shingo: Milk!!! Légy szíves!
Milk arca eltorzult a dühtől. Felpattant az ülőpárnájáról. Shiro ekkor látta meg, hogy ez a nőszemély szado-mazo göncöt visel, és cicafüles hajpántot. Milk elővett egy furcsa, hengeres tárgyat az övtáskájából és ráüvöltött az izgága Chiekora:
Milk: Magical Tré Chiekooo!!!!!!! Épp nyerésre álltam! Állítsd le magad!!!!!!!!
Azzal olyat rávágott Chieko fejére, hogy azonnal kifeküdt.
Milk: Hülye kis bitch! Egyszer felrúgom a vinyákolásával együtt!
Shingo: Khm…khm…. *Shirora mutat*
Közben odaért a géptől a vesztes játékos is. Shiro-kun rájött, hogy ez a szerzet csak egy cosplayer lehet, méghozzá a One Piece című animéből. Milk mosolyogva megfogta hősünk mindkét kezét.
Milk: Ichigo Milknek hívnak. Neked csak Milk-chan! =^^= Művész a foglalkozásom.
Shingo: Egyébként egy perverz…
Cosplayer srác: Banya!!! Gáháháháhá!!!!
*Blam* *Blam* *Mindkettőnek óriási búb nő a fején*
Shiro: Segawa Shiro. Kíváncsi újonc, aki ma tölti az első napját ebben az iskolában.
Cosplayer srác: Ryo Tetsuya! Fanatikus cosplayer. *kezet fog*
Shiro: Sanji a One Piece-ből. Remek a jelmezed. ^^
Tetsuya: Köszönöm! Jól esik néha egy komment.
Shiro úgy érezte magát mintegy varázsvilágban. A különleges emberek közrefogták, de egyáltalán nem voltak olyan félelmetesek, mint a folyosó, ami hozzájuk vezetett.
Shiro: Nem tudom mi hozott engem ide, olyan különös érzésem támadt, hogy ide kell jönnöm.
Erre mindenki arckifejezése viccesről komolyra váltott. A tagok egymásra néztek, nem tudták hirtelen mit mondjanak. Milk terelte a témát.
-Látom lacrosse játékos vagy! Melyik csapatba játszottál?
Shiro: A falumban játszottunk csak mi gyerekek. Igazi csapatban még nem nagyon. Az ütőmet én magam készítettem.
Milk: Oh…milyen….különleges. =^^=
A többiek érdeklődéssel hallgatták Shiro válaszait Ichigo kérdéseire, kivéve az elég perverz témájúakat. Shingo hirtelen a fejéhez kapott.
Shiro: Mi történt?
Shingo nagyon ideges lett. Becsukta a szemeit és valamilyen okból koncentrált. Hikaru mint egyszarvú számtalan legendás képességek birtokosa volt. A telepátia ezek közé tartozott.
Milk: Mit üzen a főnök?
Shingo: A Keresztesek…..elfogták a parknál egy iskolatársunkat. Ez még mind semmi…
Tetsuya: Mi az?
Shingo Shirora nézett.
Shingo: A lány a nevedet kiáltotta.
Shiro: Jaj nem!!! Ren!!!!
Kiálltotta, és fejvesztve elrohant. A Vattacukor klubosoknak idejük sem volt feltartóztatni.
Shingo: Milk, Tetsuya! Menjetek utána!
Milk: És te?
Shingo: Figyelemmel kísérem az eseményeket Chieko varázstükrével. XD
Milk: Chhh…Nyald ki! Majd jövünk!!! =^^=
A két különc is eltűnt a klubhelyiségből. A rendet az eszméletlen Chieko törte meg, aki még mindig csillagokat látott. Shingo a tükörhöz rohant, kékes aura lángolt fel körülötte, amivel aktiválta azt.
A parknál eközben Rent három külsős diák fogta közre. A lány kétségbeesetten segítségért kiáltozott. Nehezen kapott levegőt. Egy kétméteres óriás a markában tartotta. Az óriás fickónak lila punk haja volt, fekete izompólója ráfeszült termetes felsőtestére [Frankie]. Tőle balra egy rosszarcú, tüsihajú csajszi állt baseball ütővel a kezében [Misty]. Jobbra egy vicsorgó, csontsovány srác épp egy kést nyalt, aminek élével Ren bársonyos bőrét simogatta[No Pain]. Mindhármuk katonai cuccokat viselt, és fejpántjukra egy fekete egyenesszárú kereszt szimbólumot festettek. A bandával szemben az fény avatárja, Hikaru állt méltóságteljesen. Haja igazgatása közben jutott ideje a dühre, ugyanis a keresztesek egy radikális, rasszista bűnszervezet. Mindenkit utálnak, akinek színes a bőre, különleges adottsága van, vagy egyszerűen csak más, mint ők. Jelenleg ő rá pályáztak.
No Pain nyáladzás közepette fenyegetően előrelépett.
-Kihihihi!!! Tudtuk, hogy eljössz, pacifiú!!!
Hikaru: Engedjétek el a lányt!
Misty: Na persze! Akkor hol marad a mulatság?!
No Pain: Darabokra szaggatlak te mocskos torzszülött! Kihihihi!!!!!
Fenyegetőzött Hikarunak. Küzdőállást vett fel. Magasba emelte apró borotvára emlékeztető kését.
Misty: Ha vesztesz, akkor örök életre elcsúfítjuk ezt a lányt.
Hikaru: Nem félek tőletek! Egyenként váglak ki innen titeket!
No Pain: Kihihihihihi!!! Megdöglesz, pacika!!!! Kihihihi!!!! *nyalogatja a borotvaéles kést*

Hikaru VS No Pain
A Vattacukor Klub alapítója
Charizma: Unikornisember Keresztes gyilkológép
Charizma: ???
Hikaru félelmet nem ismerve előrerontott ezüst szarvával. Pain alig tudott reagálni rá, de kivédte a szúrásait azzal az apró pengével, amin kitöltötte fétisiszta hajlamait. A penge nem bírta sokáig, Hikaru egy erőteljesebb csapásától darabokra tört, No Pain épphogy csak félreugrott a csillogó szarv elöl. Béka módjára felkapaszkodott egy fára, majd onnan azonnal támadást indított. Hikaru hátrébb szökkelt a rugásai elöl. Pain nem rohant utána, hanem leült a fűbe vele szemben.
No Pain: Kihihihihi!!! Gyere lovacska! Gyere! Csak ennyit tudsz?!
Hikaru: Pusztulj innen!!!!!!
Átváltozott unikonissá, és észnélkül ügetett Pain felé.
Misty: Ahhoz képest, hogy vezető, elég ostoba.
Frankie: Höhöhö!!!
Ren tudta fogvatartója karjából, hogy az egyszarvúvá változott ember veszélyben van, de már késő volt.
No Pain mindkét kezével csettintett, és a hátából két sor láncot lőtt rá az egyszarvúra. Hikaru azonnal mozgásképtelenné vált, teste köré két köteg lánc tekeredett.
No Pain: Kígyóláncok! Most átérezheted milyen amikor egy anakonda kiszorítja belőled a szuszt! Kihihihihi!!!!! Most véged!!!!
Ahogy visszarántotta a láncait, azok mint több 100 pengeéles borotva belehasítottak Hikaru testébe. Üvöltött a fájdalomtól, teste tele lett vérző sebekkel. Elvesztette a koncentrációt és visszaváltozott emberré. A ruhája csupa vér lett, arca eltorzult a fájdalomtól. Elterült a földön, úgy tűnt, hogy neki vége van.
No Pain: Hiiiiiiihiiiiiii!!!!! Ez gyönyörű volt. Halálsikoly, és milyen csodás drámai befejezés!!!! Igeeeeen!!!! Igeee….. *meglátja Misty és Frankie csodálkozó arcát*
Misty: Lehetetlen…
Pain hátranézett az örömtáncból, és Hikarut pillantotta meg, aki képes volt még ezek után felállni. A fájdalom miatt képtelen volt koncentrálni az aurájára. Mielőtt Painy újabb támadást indíthatott volna, Misty ugrott elé a baseball ütőjével.
Misty: Ha te nem vagy képes megölni, majd én megteszem! Ezt figyeld! Ezt hívják az egyszerűség varázsának!
Odarontott a harcképtelen Hikaruhoz és nyakon csapta a fémütővel. Szerencsétlen azonnal összeesett.
Hikaru: Te…..mocskos….csaló….kettő…egy ellen…
Misty kegyelemdöfésre készült, magasba emelte az ütőt, hogy lesújtson vele áldozata fejére. Ám ekkor:
-Hullócsillag lövés!!!!
Egy ismeretlen személy fénygömbje kiütötte Misty kezéből az ütőt, ami pörögve landolt távol a küzdőtértől. A földön fekvő Hikaru felnézett. Egy angyalt látott közeledni, akit fényes aura vett körül. Ahogy közelebb ért, megdöbbentő látvány fogadta. Segawa Shiro, a lacrosse botjával. Shiro aurája fehéresen pulzált a teste körül, amiből egy vonal a lacrosse botja végébe áramlott. Misty hátrált társai mellé. Közben feltűnt újabb két személy aurája. Milk és Tetsuya a Vattacukor klubtól. Ők egyenesen meghökkentek Shiron.
Milk: Hihetetlen…nem akarom elhinni…
Tetsuya: A legendás fényhozó!
Shingo is megdöbbenve figyelte őket a tükrön keresztül.
Shiro nem méltatta szóra a keresztes banda tagjait. Generált egy fénygolyót a lacrosse kanál részében, majd eltűnt mindenki szeme elöl.
Misty: Ki ez a pasas?
No Pain: Kit érdekel? Hova tűnt…. *kémlel* Vááá! Frankie! Te bamba barom! Nézz fel!!!
Frankie: Mi ez?
Frank felett Shiro érkezett botjával együtt pörögve a levegőből.
-Twister lövés!!!
Kiálltotta, és kiengedte a forgásból a fénygolyót, ami irdatlan sebességgel állon találta Franket. Az óriás megingott, majd hatalmas robajjal hanyatt esett. Az izmos szorításból Ren Shiro gyengéd karjaiban landolt. Hősünk visszahátrált a Vattacukor klubtagokhoz, és letette Rent a fűre. Milkék biztonságba helyezték a súlyosan sérült egyszarvúembert is.
Shiro: Ren-chan! Sajnálom, hogy késtem.
Ren: Semmi baj, Shiro-kun. Bőven kárpótoltál azzal, hogy megmentettél. ^\\\\^
Shiro: Valahogy képes vagyok a fénnyel bánni, ha baj van.
Ren: Hihetetlen vagy.
Milk: Szép munka volt! Innentől átvesszük. Vigyázz a hölgyre, Shiro.
Shiro kacsintott. Milk és Tetsuya előreléptek. A keresztes katonák tehetetlenül próbálták felkelteni társukat, de ő az erőteljes golyótól végleg kifeküdt. Misty tiszta ideg volt, össze-visszahisztizett. No Pain az óriást rugdosta. Ichigo Milk megszólította Mistyt a sajátos diplomatikus stílusában.
Milk: Hééé, Bitch!
Misty: Heee?
Milk: Háááhááá!!! Hallgatsz a nevedre?! Helyes!
Misty: Mit merészelsz te flúgos plázacica? Hordd el magad!
Tetsuya: Ajjaj! Ezt nem kellett volna.
Ichigo Milk aurája kétszer olyan erősen lángolt, mint általában. Ő is eltűnt, akárcsak Shiro.
Mire Misty egyet lépett volna hátra, Milk már mögötte volt, és a nyakához tartotta azt a hengeres tárgyat, ami mindenki számára világossá vált, hogy egy fekete vibrátor.
Milk: Miután elintéztük a kis csúszómászó haverod, TE jössz! *Megnyalja Misty fülét*
Misty: Kyaaa!!! Painy!!! Öld meg mindet! Gyorsan!!!
No Pain: Mocskos férgek! Eltaposlak titeket! Kígyóláncok!!!!
Üvöltötte, majd kilőtt Tetsuyára 5 láncot, azt viszont nem tudta, hogy a jól öltözött fickó profi cosplayer. Tetsuya kettő tapsolt. A kabátjának több pontjából robot testek bukkantak elő. Kék˛/fehér robot karok, páncélzat, és egy kocka formájú futurisztikus sisak.
Tetsuya: Transformers Armada cosplay! Optimus Prime!
Az összes lánc lepattant a páncélzatáról. Odaszállt a házibarkácsolású jetpackjával Pain elé, és a két robotkarral összecsapta a keresztes harcost. Pain összeesett és nem mozdult többé. A láncai apróbb szilánkokra törtek szét. Csak Misty maradt talpon közülük, de őt Ichigo már elfogta.
Shiro és Ren távolról figyelték az eseményeket. Tetsuya átváltozott Kenshinné [Rounin Kenshin] és hozzájuk szaladt.
Tetsuya: Szerintem menjünk. Jobb, ha nem Milktől vesztek szexuális leckéket.
A két fiatal elpirult. A cosplayer cipelte Hikarut. Útközben hallották, ahogy Ichigo Milk egy bokorban érdekes nyögéseket hoz elő ellenfeléből, majd abbamaradt a kéjes jajveszékelés. Milk pillanatok alatt utolérte őket.
Milk: Igazán élvezetesé tettem neki a mai napot. Háááháááhááá!!!
Senki sem kommentálta. Az iskola bejárata előtt már tömegek ácsorogtak, mert időközben kicsöngettek. Az ajtónál Chiekoba botlottak.
Chieko: Úgy aggódtam! Siettem, ahogy csak tudtam!
Milk: Magical Málé!!! Elkéstél mint mindig!!!
Chieko: Ichigo!!!! Te büdös perverz vénasszony!!!
Milk: óvodás létedre elég választékosan beszélsz!
Chieko: Ki itt az óvodás, nem is tudom ki ül folyton a playstation elé, Milk Cow?!
Milk: Grrrrrrrrrrrrrrr!!!! *nekiugrik*
Elkezdték egymást püfölni, tépni, rángatni a tömeg szeme láttára. Tetsuya betessékelte a verekedő feleket az ajtón, mert a diákok kezdtek sugdolózni. Shiro és Ren miattuk eléggé zavarban voltak. A folyosónál elköszöntek a Vattacukor klubosoktól, és felmentek második emeleti termükbe. Útközben Ren kérdőre vonta Shirot, mert látta, hogy valamiért rosszul érzi magát.
-Mi a baj?
-Nem tartottam meg a szavam.
-Mondtam, hogy semmi baj.
-Te ezt nem értheted. *feléfordul*
Ren ekkor látta meg, hogy Shiro sír. A fiú nem szólt hozzá többet, magára hagyta a folyosó közepén. Ren, aki egy hete még egyedül élt a saját zárt világában, csak most eszmélt fel, hogy a világ működése nem olyan egyszerű, mint ahogy azt elképzelte.
Egy emelettel lejjebb a Vattacukor klubhelyiségben Shingo és Hikaru fontos eseményről hoztak döntést az öreg tükörnél.
Hikaru: Egészen biztosan ő volt az. Sosem éreztem ilyen mértékű fényenergiát.
Shingo: Mindenképpen fel kell venned klubtagnak. A jóslat szerint csak ő hozhat békét és kölcsönös megértést az átlagos és a különleges között.
Hikaru: Ha úgy érzi felkészült rá, újra el fog jönni hozzánk.
Shingo: Remélem! Nagyon aranyos srác! ^^
Hikaru: Javíthatatlan vagy, de ez a gondolkodás tesz olyan különlegessé.
Hikaru meghajolt társa előtt, majd eltűnt. Shingo még pár percig nézte a tükörben áramló ködöt, majd nyújtózkodás közepette elment heverészni a klubhelyiségbe. A fényhozó tehát megjelent. Vajon képes lesz-e ellátni ezt a feladatot? Megtudhatjátok a következő részből.