A karácsonyi koncert/ Kilari X Hikaru / shoujo / romance / shoujo ai

[You must be registered and logged in to see this image.]
Fő utca, 18:00
Esteledett Tokióban. Közeledett a karácsony és beköszöntött a tél a városban. Hó viszont nem esett már napok óta, de a köd leszállt. Az épületek fényeit megtörve érdekes fényjátékot eredményezett. Az utca tele volt hazafelé tartó emberekkel és szórakozni készülő fiatalokkal. Egy helyen azonban még mindig dolgoztak. Ez a Muranishi ügynökség épülete volt, ami eltörpült az azt körülvevő felhőkarcolóktól és magas toronyházak mellett. A próbaterem tele volt emberekkel. Ma este próbált az ügynökség két üdvöskéje: Kilari és Hikaru. Jelen volt a Ships, a fiú banda, aki jóban volt Kilarival.
Kilari: Hikaru, készen állsz?
Hikaru: És te, Kilari?
Kilari: Igen, készenállok.
Muranishi úr: Rendben, kezdjétek. Ne feledjétek, hogy holnap fellépés és ez lesz az utolsó fellépésetek 2011-ben.
Kilari és Hikaru: Igenis, főnök.
A próbateremben volt egy öreg zongora, Muranishi úr a zeneiskolától kölcsönözte ki csak erre az alkalomra. A zongoránál egy idősebb úr ült, és ő is készülődött a próbára. Kumoi kisasszony, a lányok managere szólalt meg:
Kumoi: Kezdheti, Tanaka úr.
Tanaka: Máris.
A kiskarácsony nagykarácsony című dalt kezdte el játszani, mire a lányok nekiálltak énekelni, vagy mégsem?
Kilari: ♫
Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.
Hikaru: …
Hikaru becsukta a szemeit és a kezeit tördelte.
Kilari: Mi a baj, Hikaru?
Muranishi úr: Lámpalázad van?
Hikaru: Nem, kezdjük újból.
Kumoi: Tanaka úr.
Tanaka: Yoshi!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Azzal újrakezdte a jól ismert karácsonyi dalt. Kilari nagylevegőt vett, kihúzta magát és újra énekelt. Hikaru remegve ugyan, de próbálta követni társát. Ismét elment a hangja, és nem tudott mit tenni ellene. Hosszas kérlelés után megpróbálta összeszedni magát. „Már korábban is szerepeltem ezzel a lánnyal”- gondolta magában Hikaru. Újra felcsendült a zongorán a fülbemászó dallam.
Kilari: ♫
Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.
Hikaru: ♫
Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Kilari: ♫
Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép gömb, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Hikaru: Kis fenyőfa, nagy fenyőfa,
Kisült-e már a malacka?!
Ajj ne!
Kilari: Heheh, ez egy másik verzió? *kuncog*
Hikaru: Te most gúnyolódsz velem? Nem látod, hogy bajom van?
Kilari: Bocsáss meg, én csak…
Hikaru: Te csak mit?
Kilari: Emememem!!! ^^;
Muranishi úr: Még egy utolsó próbát!
Hikaru: Nem! Elegem van! Nem tudom elénekelni a dalt! Hazamegyek!
Fakadt ki, majd fogta magát és sírva kirohant a teremből (megj. A sorozatban is ilyen dramaqueen XD). Kilari szomorúan állt a mikrofon mögött. A shipses fiúk összenéztek és odamentek Kilarihoz.
Seiji: Menj utána, Kilari!
Kilari: De a próba!
Hiroto: Ne törődj vele, barátok vagytok, vagy nem?
Kilari: Én…én annak tartom őt.
Seiji: Menj! Odanézz! Kávé és Teki is azt mondja.
A két kis kedvenc is helyeselt Seijinek. Kilari is kifutott a teremből. Muranishi úr le volt lombozódva üdvöskéi problémája miatt. Kumoi kisasszony, aki korábban sztárként ügyködött, megigazította szemüvegét, majd megállította Kilari-t az ajtóban.
-Ha most elmész, lehet, hogy nem leszel elég felkészült egy ünnepi előadásra.
Kilari: Köszönöm, Kumoi kisasszony, de vissza kell hoznom Hikarut, ez ő róla is szól.
Kumoi: Hát legyen, de siessetek vissza.
Kilari: Bocsásson meg főnök és Kumoi kisasszony. Ittekimasu.
Azzal bevágta a háta mögött az ajtót.
Seiji: Kilari mindig meglep engem.
Hiroto: Jól van ez így, haver. Jól van ez így. *megpaskolja Seiji hátát*

Fő utca 19:00
Kilarinak fogalma sem volt hol keresse a kereket oldott partnerét. Hiába kiáltozta a nevét, nem jött válasz, csak a járókelők nézték furcsának, hogy mit üvöltözik itt ez a gyerek. Eközben Hikaru üldögélt és sírdogált egy téren, ahol egy harangtorony állt. Kis korában amikor rosszul volt, mindig idehozta az anyukája. „Utálom magam, hogy Kilari olyan magabiztos én meg folyton idegeskedem, ha elő kell adnom.” –gondolta magában. Egyszer csak egy énekhang ütötte meg a fülét, valaki szép hangon énekelt, a szél a távolból hozta a hangot, de tisztán halható volt:
♫
Yurari yurai yurete iru
otome kokoro piinchi
kanari kanari yabai no yo
tasukete daarin kurakurarin

nani mo kamo ga atara shii sekai ni kichatta wa
takusan no doki doki no rikoe fumikoe ikuzo!

Követni kezdte a hangot. Hirtelen Kilarival találta szembe magát, aki a hang gazdája volt. Két nagy kék aggódó szempár nézett rá. Hikaru lesütötte a szemeit.
Hikaru: Miért jöttél?
Kilari: Hikaru…én azt hittem barátok vagyunk és mindent megosztunk egymással.
Hikaru: Tudom, hogy alárendelt vagyok, mert tőled kell tanulnom és még csomó mindennel küszködök.
Kilari: Miért nem mondod el?
Hikaru: Én el akartam mondani, mi bánt, de te sosem figyelsz rám. Mindig csak vihogsz meg bolondozol és mindenki téged szeret.
Kilari: Ne haragudj, erre nem gondoltam.
Hikaru: Miért leszek mindig lámpalázas, amikor szerepelek, még a próbán is majd kiugrik a szívem a helyéről.
Kilari: Hikaru, ez minden kezdő sztárnál így van. Én nagyon féltem az első előadásom alkalmával, de az emberek többsége jó és szereti a jó zenét. Fogd fel így és ne add fel elsőre.
Hikaru: Már olyan mindegy, biztos utálnak az ügynökségnél és téged is megbántottalak. Bocsáss meg. TT_TT
Kilari: Dehogy bántottál meg, csak aggódtam, hogy bajod esik, mert szeretlek mint barátot.
Hikaru: Jaj, Kilari!!! Úgy sajnálom.
Kilari: Spongyát rá! Cicaölelés!!! =^-^= *Hikaru nyakába ugrik* Szeretlek!
Hikaru: Én is szeretlek, Kilari. ^^
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kilari: Gyere, menjünk vissza és próbáljuk el újra a számot. Próbáld meg! Nem tudhatod, hogy nem sikerül, amíg meg nem próbálod.
Hikaru: Hihetetlen vagy, hogy ígyis tudsz beszélni. Azt hittem te csak a bohóckodáshoz értesz.
Kilari: Szerintem összekeversz Erinával, ez az ő asztala.
Hikaru: A kiskutyája aranyos. XD
Kilari: Nézd, havazik!
Amint kimondta Kilari a szavait, szépen esni kezdett a hó Tokyoban. Még sokáig beszélgettek útközben, úgyhogy Hikaru szépen lenyugodott ettől. Most már ő is többként tekintett Kilarira, mint egyszerű partnerre. Mikor visszaértek Muranishi főnökúr sírt örömében., Kumoi kisasszony meg büszkén nézett Kilarira, amiért visszahozta a csillagszóró elveszett báránykáját. A este további része vidáman telt. Sikeresen elénekelték a kiskarácsonyt és kiválasztották, hogy milyen ruhában fogják elénekelni a számot.

Hasegawa Dome December 24. Délután 16:30
Valóságos teltház volt a csillagszóró karácsonyi koncertjén. A tömeg izgatottan várta a két lány előadását. Mindenkinél foszforeszkáló tapscsövek és fényképezőgépek. Végre valahára feltünt a színpadon a műsorvezető és így szólt:
-Hölgyeim és Uraim! Köszönöm hogy ennyien eljöttek. És most következzenek a fiatal szépségek, Tsukishima Kilari és Mizuki Hikaru, vagyis a CSILLAGSZÓRÓ!
A tömeg morajlás szinte megtöltötte a hatalmas dómot. Reflektorfények be! Kezdődhetett a műsor. Kilari és Hikaru a színpadra léptek kéz a kézben. Úgy érezték ebben a pillanatban, hogy elválaszthatatlanok. A díszpáholyban Muranishi főnőkúr aggódott.
Muranishi: Remélem minden sikerül.
Kumoi: Nyugi főnök. Tudják a dolgukat. Nézz rájuk, hogy csillognak.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kilari: Sziasztok! Cukik vagytok, hogy eljöttetek. Mindenkinek jó szórakozást!
Hikaru: A karácsony a szeretet ünnepe, szóval nem hagyjuk, hogy bárki szomorkodjon, igaz, Kilari?
Kilari: Számból vetted ki a szót, Hikaru.
Felhangzott a zongorás kíséret. Tanaka úr tette a dolgát, ahogy Kilariék is.
Kilari és Hikaru:
♫
Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.

Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép gömb, ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!

Kis karácsony, nagy karácsony,
Van-e kolbász a padláson?
Ha nincs a kolbász a padláson,
Nem ér semmit a karácsony.

Kezem, lábam, jaj, de fázik,
Talpam alatt jég szikrázik.
Ha szikrázik, hadd szikrázzon,
Azért van ma szép karácsony!

Béke szálljon minden házra,
Kis családra, nagy családra!
Karácsonyfa fenyőága,
Hintsél békét a világra!

Az énekelést összhangban lévő kis tánc a kísérte. A közönségnek tetszett ez a dal, mert még sosem hallották. Még további dalok követték a koncertet: A csendes éj, szentséges éj, a jingle bells és még számos más dallal lepték meg a lányok rajongóikat. –Éljen! Szép volt lányok! Mindent bele! –ordították páran a közönség soraiból. Muranishi úr már bőgött örömében.
Muranishi: Kilari….Hikaru….de szépek vagytok!! TT_TT
Kumoi: Főnök, maga aztán meg tud hatódni.
Az utolsó dal után Kilari beszédet tartott.
Kilari: Köszönjük a figyelmeteket! A csillagszóró 2012-ben is működni fog tovább! Mindenkinek Boldog Karácsony és Boldog Új Évet!
Hikaru: Boldog Karácsonyt! ^^
-Milyen aranyos lány! Szerencsém van, hogy ő a partnerem. –gondolta magában Kilari.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A koncert után az öltözőben mindkettejük kapott egy fura levelet. Miután átöltöztek civilbe kupaktanácsot tartottak a lányok.
Kilari: Te is kaptál egy furcsa levelet.
Hikaru: Igen. Valami titkos rajongó karácsony ajándékot akar nekünk adni.
Kilari: De kedves. Azt is írta hova menjünk. *olvas* Ez de érdekes, pont a kedvenc kajáldámba, ahol azok az óriási muffinok vannak. *-*
Hikaru: Már megint csak a hasadra gondolsz… =_=
Kilari: Gyere! ~_^ Menjünk enni egy jót.
Hikaru: Benne vagyok, partner. ^^
Az étterem nem volt messze a dómtól. Kilari furcsálta, hogy a kijáratnál sem Muranishi úr, sem Kumoi, de még Hirotoék sem várták. Biztos karácsonyoznak valahol – gondolta magában. Figyelme, Hikarura hárult, aki megfogta a kezét és úgy sétáltak az étterem felé. Hirtelen találkozott a tekintetük, Hikaru mosolygott rá, Kilari kedvesen visszamosolygott. Amint odaértek az étteremhez, egyre érdekesebbé váltak a dolgok. A függönyök el voltak húzva, a székek is el voltak pakolva, semmi nem utalt rá, hogy nyitva lenne. Kilari benyitott a biztonság kedvéért.
Kilari: Eheheh, Jó estét!
Hikaru: Mi lehet ez?
Hirtelen valaki felkapcsolta a villanyt!
-Meglepetés! –hangzott el a válasz. A lányok meglepetésére ott találták a szakács társaságában minden barátjukat és ismerősüket. Hirotoék hoztak egy epertortát, Muranishi és Kumoi kisasszony pedig feldíszitették a karácsonyfát. Kilari nagymamája és édesapja, Hikaru szülei is. Büszkén néztek rá a fiatal gyermekeikre. A teremben több asztal is volt, rajtuk mindenféle finomsággal és italokkal. Kilarinak már csillogtak a szemei, mert reggel óta egy falatot sem evett.
Muranishi: Isten hozott benneteket, lányok!
Kilari és Hikaru meghatódottan álltak.
Kumoi: Csak nem képzelitek, hogy megússzátok karácsonyi party nélkül?!
Hiroto: Hoztunk tortát is!
Kilari: De aranyosak vagytok. Köszönjük szépen!
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ott volt még a partyn Erina és Kilari régi rivális Todo Fubuki is.
Fubuki: Ő az új társad, Kilari?
Hikaru: A barátnője! ^^
Fubuki: Koibito? O_o
Kilari: Eheheh, igen, ő a partnerem és legjobb barim, Mizuki Hikaru.
Hikaru: (^\\\\^)
Erina: Jajj, úgy csillogtatok, én is így akarok csillogni egyszer, csak nekem is partner kellene.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kilari: Majd legközelebb Erina, lehetsz a partnerem!
Hikaru: Miii? >: )
Kilari: Vicc volt. Boldog Karácsonyt mindannyiótoknak és neked is, Hikaru.
Hikaru: Boldog karácsonyt, Kilari! –Mondta Hikaru, majd egy puszit nyomott Kilari arcára.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A party még késő estig tartott. A két lány nagyon jól szórakozott és örültek, hogy barátaik és családtagjaik társaságában tölthették a karácsonyt. Mindketten tanultak valamit, hogy egymásra mindig számíthatnak és hogy soha ne add fel az álmaid.
Vége