Gravity of Love / Saját történet /sötét, drama , vér, romance / befejezetlen

Megj.: Régi írásom, az ihlet Enigma számra született mikor még nem láttam az X animét Yt-on fent van csak nem engedi postolni a linket . X AMV- Eye of the Storm
[You must be registered and logged in to see this link.]
Admin: Hozzáadva
Gravity of Love

Sok éve már annak, hogy megláttam Őt, annak mikor legelőször rámnézett szerelmesen, és aztán egybekeltünk.
19 éves voltam.
De a kor akkor nem számitott.Csak a szerelem. És az lángoló volt.Örök tűzként égett hétről hétre,elolthatatlanul. Mindent megadtunk egymásnak,amit csak képesek voltunk,ami az erőnkből tellett. Azt hittem ez elég lesz,hogy elnyomjam a gonoszt,ami Benne lakozott már az Ősidők óta. De a gonosz egyszer egy napon, megjelent.
Túl későn eszméltem rá, nincs remény. Pedig tudtam, amikoris minden veszni látszott. De kitartottam hitem mellett,hogy képes leszek egyedül elfojtani azt.Ő is hitt benne.De talán nem is…
Ez lehetett a baj.Emiatt került mindenki szörnyű veszélybe.
Részben az én hibámból is,hiszen én gondoltam azt, képes leszek megváltoztatni Őt,és nem kell meghalnia.
Az Ős szellem felébredt, éppen reggel volt.
Vittem be neki tálcán a kedvenc ételét,mézes kenyeret, két tisztességes óriás szeletet. Aztán ébresztés gyanánt csókot adtam a szájára,de nem reagált. Azt gondoltam csak viccelni akar,hiszen kezdettől fogva jókedélyű fiú volt és szeretett viccelődni.
„Jól van,akkor nem kapsz reggelit.”- mondtam felkapva a tálcát.
Semmi nem történt.
„Túl mész a határon”
Már az ajtókilincsen volt a kezem,amikor erős energiahullámot éreztem meg hátulról.
Megfordulásra nem volt idő.Azonnal a hátam mögött termett.
Hallottam ahogy felnevet kárörvendően,hirtelen sötét lett az elmémben.Eszembe jutott miket tett mielőtt megismert volna.
Küldetése,mint minden szolgának egyforma volt.Elpusztitani azt,aki a rendszer ellen van,volt, vagy lesz.
Ők egy másik világból jöttek,ahol nincs könyörület,nincs megbocsátás,nincsen isteni ítélet.
Ő azt mondta, keresztény szemmel nézve a Pokol volt maga.Igaza volt.
A szolgák közé tartozott,akik kétlábon járó gyilkoló gépek voltak.A Jóság ellen küzdötek, ellenünk,akik még hittek a kegyelemben,akikben még megvolt a remény az isteni újjászületésben.
Túl erősek voltak.Óránként akár több száz embert is legyilkoltak,méghozzá kegyetlenül.Egyeseknek felmetszették a hasát, megrontották a szervüket és hagyták elpusztulni hosszú időn át.Míg másokat felnyársalták,élő ételként megsütötték ,majd megették őket. Valakiket egyszerűen csak égettek,valakiket pedig hagytak elvérezni.Sokfajta képpen pusztitottak minket,sokak lettek öngyilkosok elveszett hitük miatt.De akik megmaradtak,azoknak egy irányitója megmentett minket.Mert mindnyájan imádkoztunk Istenhez segitségért,hogy ne hagyja az ő Gyermekeit elpusztulni.És hogy küldjön segitőket.
Őbenne került ez központba.Ő általa jelentette ki magát.És kijelölte a védelmezőket,isteni erővel felruházva őket.Köztük vagyok én is.
Keserves harc árán sikerült elűznünk őket,megsemmisiteni.
De Őt nem sikerült.Mert én nem hagytam.Mert szerettem,pedig közölük való volt.
Egy nap mikor még szüntelenül imádkoztunk az Úrhoz,akkor megtámadott.De mikor meglátta hogy nem hátrálok meg,és azt mondtam bátran nézek sorsom elébe,amit Isten kijelölt számomra,akkor nem mozdult.És egy idő után a nyomomba szegődött.Csodálkozott,micsoda erő hajt engem.És mikor eljött az erő,ami tulajdonképpen mindig is velünk volt,csak felébredt.És képes volt megölni őket.Bár nem örökre.
És akkor én könyörögtem társainmak kiméljék meg őt,mert ő más.Ő más. Ahogy velünk maradt kezdett kedvessé válni.Kezdett mást is érezni.Törődést,aggódást, odafigyelést. És szeretetet. Irántam.
Tisztában voltam mivel játszok,a szikra bármikor elpattanhat a lelkében,hacsak egyszer is enged a démonok csábitásának. Tudták mindnyájan,és beleegyeztek.
Rámbizták hogy vigyázzak rá.Hogy ismerje meg Istent,és Őáltala küzdjön a benne lakozó gonoszban.
Azt gondoltam,minden rendben fog maradni.
Ezidáig…

Érdekes ez a töredék. Izgatottan várjuk a folytatást, Naoki.